– Kié ez a masina? – mutatott a rádióra.
– Az enyém – felelte Bottlik hátrafordulva –, de nem jó.
– Mi a baja?
Az öreg megrándította a vállát.
– Egy hete bedöglött.
– Megnézhetném? Valamit értek hozzá...
– Nézd...
Sándor levette a készüléket, az asztal mellé ült.
– Gyere, Éva – mondta –, megjavítjuk. A lány felállt, s az asztalra könyökölve bámulta Sándor gyorsan mozgó ujjait.
Simon hanyatt feküdt az ágyon, és elrévedt tekintettel bámulta a fülke betonmennyezetét. A beszélgető tábornok és Fritz fojtott hangja elmosódva ért a füléhez, és az egyhangú mormolás elálmosította. Kezét feje alá tette, és lehunyta szemét. „Ha álmában éri az embert a halál, nem érez semmit” – gondolta még, s várta, mikor hullik az álom jótékony sötétségébe. De csak nem tudott elaludni. Valkó és Éva dolga a
