– Igen, most már van. – Hangja különösen csengett.
Éva elrévült mosollyal simogatta a férfi nagy, erős kezét.
Sándor az ajtóra nézett. Igen, a víz emelkedik. Nem tud az ajtó szigetelésén áthatolni, vagy legalábbis nem tud olyan mennyiségben, ahogyan ömlik befelé.
„De honnan jön ez a víz?” – tűnődött.
– Bottlik bácsi – szólt hangosan –, honnan jön a víz? – A külső zaj elnyomta Valkó hangját.
– Nem értem! – kiáltotta az öreg. – Mit kérdezel?
Sándor lelépett az ágyról. Cipője mindjárt átázott, s lába egyszerre fázni kezdett. Megborzongott. Odament az öreghez, aki éppen flanellinget, meleg gyapjúharisnyát, vastag talpú bakancsot szedett elő. Didergett, még a foga is összekoccant. Reszketve öltözködött.
– Mi… mit ké-k-kérdeztél?…
– Honnan jön a víz?
Bottlik keze megállt. Furcsán nézett
