Győzelemre visz majd a nyilaskereszt.
– Nem hallottad? – Simon hangja furcsán rezdült.
Ébredj, magyar, az ősi föld veszélyben…
– Még mindig harcolnak? – Éva kétségbeesett arcot vágott.
– Talán jobb így – suttogta a tanár… – talán jobb. – A vízbe nézett.
Fritz hangosan ismételte az éneket:
Ébredj, magyar, az ősi föld veszélyben…
Valkó durván közbekiáltott:
– Ne kornyikálj, Köhler!
Győzelemre visz majd a nyilaskereszt,
Szálasi Ferenc.
– Nem hallod? Ne üvöltözz! – ismételte Valkó, és felült az ágyon. Ujjait idegesen morzsolgatta. – Győzelemre! Itt fogsz velem együtt elpusztulni.
– – Csak az pusztul el – válaszolta cinikus nyugalommal Fritz –, aki nem akar élni. Én akarok.
Sándor a tenyerébe bámult.
– Vasárnap, tizenharmadikán… jegyezd meg jól…
– Ezt a tenyeredből olvastad ki?
