– Már megnéztem – mondta Simon. – Nincs lefolyása, a vizet pedig nem tudjuk elzárni.
Éva felfigyelt a beszédre. Bántotta, hogy apja és Fritz olyan barátságosan beszélgetnek, és lelkiismeret-furdalást érzett Sándor iránt.
– Már alig folyik – jegyezte meg az SS-tiszt.
– De újból megerősödhet – folytatta Simon, aztán Bottlikhoz fordult. – Tudja, Bottlik úr, az a helyzet, hogy akár megtelik a zárka…
– Nem börtön ez – mondta mosolyogva Fritz.
– A fülke – helyesbített Simon, majd ironikusan hozzátette –, szerintem az, akár megtelik vízzel, akár nem, innen csak külső segítséggel szabadulhatunk ki. Mi nem tehetünk semmit sem.
– Végre – szólt közbe Fritz –, végre, hogy maga is rájött, tanár úr. Mikor én mondtam ugyanezt, nem hitték el.
Simon az SS közbeszólásával nem törődve folytatta.
– Me
