Nem tudom, mikor javították a zárkámban a villanyt, nem is fontos, valamelyik nap a söpréskor találtam a kübli mögött egy alig másfél centiméteres vörösréz drótot. Időm bőven volt, a huzal végét élesre és tűhegyesre csiszoltam a betonon. Tulajdonképpen körömtisztításra használtam.
Tarcsai Kulcsárra néz, az az érzése, hogy az ezredes nem is figyel rá. Néhány pillanatig megkeményedik a csend.
– Folytasd – mondja aztán Kulcsár, és keskeny szája szegletében enyhe mosoly fészkel. Tarcsait bántja ez a mosoly, arra gondol, hogy az ezredes nem hisz neki. Ezért hát hallgat. Kulcsár megismétli a nógatást, majd azt mondja: – Belekarcoltad az illegalitásban használt nevedet a csajkába. – Tarcsai elképed.
– Honnan tudja az ezredes elvtárs?
– Így csináltuk mi is annak idején a Margit körúton. Ha eml
