Nem tudom, mennyi ideig álltunk egymással szemben szótlanul. Furcsa érzések kavarogtak bennem, egyre csak az járt az eszemben, hogy itt állok Mészáros Károly államvédelmi százados előtt, aki naponta látja Juditot, hiszen a szomszéd lakásban lakik, biztosan beszélnek is egymással, s ha akarná, üzenetet vihetne tőlem Juditnak, a szüleimnek. Elmondhatná nekik, hogy élek, tartom magam. És mesélhetne Juditról, szüleimről. De miért mesélne, hiszen ávéhás lett, nyilván olvasta a vallomásomat; elismertem, hogy bűnös vagyok, hogy Lányi beszervezett, kém és összeesküvő lettem, becsaptam, félrevezettem környezetemet, őt is.
Mészáros egy ideig még nézett, majd megszólalt:
– Üljön le – mondta.
Gépiesen engedelmeskedtem. „Magáz” – villant át az agyamon. Magáz, tehát haragszik. De miért is tegezne? Hi
