– Végül is találkoztál a feleségeddel? – kérdezi Kulcsár.
– Igen – mondja Tarcsai. – Nem térhettem ki a találkozás elől. Anyámat is felkereste, meg aztán én is akartam találkozni vele.
Felkerestem a lakásán. Miklós nem volt otthon. A gyerekek ellenben igen. Juditra hasonlítottak. Mit mondjak erről a találkozásról? Mindketten készültünk rá, hónapok óta. Gondolataimban ezerszer megfogalmaztam a mondatokat, és mikor ott ültünk egymással szemben, hallgattunk és csak néztük egymást. Én azt éreztem, hogy szeretem Juditot és nem tudok nála nélkül élni. Vissza kell szereznem őt. S ha valóban szeret, akkor otthagy mindent, otthagyja Miklóst, a gyerekeket, és velem jön…
Judit szép volt. Arca még mindig olyan kislányos volt, mint régen.
Mennyi mindent akartam mondani. Mennyi mindent… S végül csak
