II. ESZTERLÁNC
Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna…
Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna…
Felícia állt a középen, és mi összefogózva kerülgettük. Ezt a játékot már rég méltatlannak tartottuk magunkhoz, de Felícia kedvéért körbejártunk, ha kellett, kifordultunk a játék szabályai szerint. Vagy inkább ahogy Felícia diktálta, mert teljes hatalma volt felettünk. Elsősorban a szépsége miatt volt hatalma felettünk. Fehér bőre, mint a hó, és nagy tömeg fekete haja. És Felícia nagylány volt. Olyanok voltunk vele, mint Hófehérke körül a törpék. Ilyen nagy lányok nem szoktak gyerekekkel játszani, ilyen nagy lányok kapáltak a mezőn, ruhát forgattak a teknőben, vagy a tűzhely mellett álltak, Felícia azonban csak akkor dolgozott, ha kedve úgy tartotta, mert Felícia volt a clevelandi lány.
