III. ÓRIÁSLÉPTEK
Teszér és Csót között olyan az országút, mint a hullámvasút. Az egyik dombon nyert lendülettel átfut a kerékpár a másikon. A vasrúdon nem volt valami kényelmes a hely, de Moszat – ahogy lánytestvéreim a tudós botanikust nevezték – két karja közt biztosan óvott a veszélyes pályán. második domb tetejéről már megpillantottam a mesebeli várost. Fényes drótkerítés csíkosra pingált oszlopokon, színes, nagy faházak, lobogó zászlók, virágok, sárga kavicsos utak. Már messziről látszott a nagy rend, melyet nem közelített meg egy falu rendje sem.
Még egy lendület, és pompásan döngölt sima úton bekanyarodhattunk; egyenest neki a tábor kapujának. Vezényszó; kétoldalt két katona kezében csattogott a fegyver, és a mi kerékpárunk átpercegett nagy csendességben a kapun.
A kerítés mentén
