IV. MISZTER MUSZTÁCS UDVARA
A kerékjászol fölött jókora vágat volt a deszkázaton, azon át szórták le a takarmányt a szénapadlásról. Szénát, sarjút, lóherét, lucernát, bíbort. Mind-mind csupa illat. Julián minden este új ágyat vethetett magának ebben az illatárban. Én szerettem azt is, hogy a két pokróc a lovak nehéz szagát őrizte.
Nagy szénapadlásunk volt; két istálló és kocsiszín alatta. Elfért benn az állatok majdnem egész téli elesége. Ősszel tömve a cserepekig, tavasszal már csak törekes maradék az alján. Míg tömve volt, alagutakat lehetett fúrni a szénába, kunyhót vájni a belsejébe. Az udvar felől szépen kiképzett padlásajtó sötét soproni cseréppel fedett tetőn; hozzá magas létra vezetett. Ennek a létrának a legfelső fokán szerettem ülni vagy a padlásajtó küszöbén.
Beláthattam inne
