– Hát érdemes szőlőt telepíteni? – mondták szombaton este. Olyan az, mint a kényes gyermek. Csak gond, csak rettegés hosszú évekig, és kire mosolyognak majd a fiatal szőlő első fürtjei?… „Ki tudja, mi lesz?” Olyan ez, mint a rákbetegség. Se éjjele, se nappala tőle az olyan embernek, mint a szőlősgazda, aki nem percekben, nem is években, hanem évtizedekben méri az időt.
– Mi lesz akkorra? – ezt mondta szombaton este Juli, és ráhagyta Ferenc is, mikor befejezték az őszi takarást, s a szőlőskertet a korai hold fényes, fekete öltözetben találta. Földszag áradt a felhantolt rendekből, és ők fájdalommal hagyták ott a szőlőt, mint a friss sírt. Eddig, ha mást nem, hát vermet azért ástak itt-ott, s gyökeres vaddal elfoltozták kikeletkor a hiányt. De most azt mondták ők, akik mind a ketten kerek ö
