Ismeretes dolog, hogy meghitt délutáni társaságban, ha eljön a szürkület, szívesen halogatják a lámpa felgyújtását.
Ez az óra pedig hamar megérkezett, mert az ebéd jócskán elhúzódott, és december volt.
A bőséges ebéd nehéz illata még ott ült a szobában. Különösen a kacsasült meg a párolt káposzta volt az, amelynek az átható szaga uralkodott a levegőben, pedig a sütemények után feketét is szolgáltak fel. A félhomály arra is jó volt, hogy a gazdag étkezéstől elnehezült szempillák észrevétlen becsukódhassanak néhány másodpercre; a vendégeké is, a háziaké is. Legfeljebb abból lehetett ezeket a rövid szendergéseket sejteni, hogy itt vagy ott felhangosult valakinek a lélegzetvétele, és jelentős sóhajtáshoz hasonlított. Tudni kell, hogy a háziak is, a vendégek is túlhízott emberek voltak. Kivé
