22. FEJEZETKiléptünk a Riviera Hotelból és kelet felé indultunk a Nacional felé, amely körülbelül három kilométerrel volt lejjebb a Malecónon. Az este meleg volt, a levegő nem mozdult, és a vizet a fényes hold világította meg, amiről eszembe jutott, ahogy Sara ott volt a hajómon. Ugyanaz
a hold, ugyanaz a víz, de mintha más bolygón lennénk.
A védőgát mellett a járda élettel volt teli, családok több generációja evett a szabadban. Néhány salsa és rumba együttes zenélt, az emberek táncoltak. Mások csak járkáltak, rumot és sört ittak, dohányoztak, vagy csoportokban gyűltek össze, hogy beszélgessenek vagy verseket olvassanak.
Sara megjegyezte:
– Ez itt Havanna nappali szobája, ebédlője, és a szegények kabaréja. Pont ilyen, hiteles élményt akartál Kubában.
– Beleértve a titkosrendőrséget is
