23. FEJEZETElértük a Nacional fával szegélyezett bejáróját és bementünk a szálloda előcsarnokába, amely, a Rivieráéval ellentétben, élénk volt, és tele nemzetközinek tűnő vendégekkel. Reméltem, hogy Jack másnap nem valamelyik alkalmatlan pólójában jelenik meg.
Nagyon jónak tartottam volna a teraszon egy koktélt, ezért kimentünk a hátsó ajtón.
A terasz zsúfolt volt, de öt kubai konvertibilis pesóért a hosztesz kerített nekünk két kényelmes széket, ahonnan
a szorost lehetett látni. Egy pincérlány is megjelent, Sara egy daiquirit rendelt, én pedig egy Bucanerót, por favor.
Egy acéldobos, háromfős zenekar karib-szigeteki zenét játszott.
Lágy szellő fújt a holdfényes víz felől, rezegtette a pálmák leveleit, a levegőben trópusi virágok édes illatát lehetett érezni. A kis zenekar a Guantanam
