Az a szó, hogy presztízskérdés, érthetetlen okból ritkított betűkkel volt gépelve.
Már jóval elmúlt éjfél, a pap még mindig ott ült az íróasztalánál. Körülötte megkezdett, félig megírt kérvénypiszkozatok. Ezzel a kalligrafikusan megírt címzéssel:
„Nagyméltóságú Miniszter Úr, Kegyelmes Uram!”
A pap még sohasem látott eleven minisztert. Sokat olvasott miniszterekről, sok szépet hallott róluk, sokat hallotta szidni őket. De még soha nem látott egyetlenegyet sem. Messzebb voltak tőle, mint az, akihez naponta beszélt a szószékről. Arra nem is gondolt sohasem, hogy miniszterrel szemtől szembe lehet állni, s vannak, akik beszéd közben kézzel foghatják a kabátja gallérját, mint egy közönséges embernek. Csak azt tudta, hogy ki lehet teríteni a miniszterpapirost olyan áhítattal, mint ahogy revere
