Bojtár András fellépett a szoba első falánál felállított szűk dobogóra. Bojtár András talán a legszebb ember volt a faluban. Jó növésű, vállas, barna bőrű, bolgár arcú, javakorabeli férfi. Szépen gondozott, vastag fekete bajuszt viselt. A szeme mélyen, sötét vonalak mögött ült, szemöldöke bozontosan hajolt rá, nagy hátrahajló homloka volt, s ami ezen a vidéken szokatlan, hátrafésült hajat viselt. A gyöngén őszülő haj még a tarkóját is sűrűn borította. Csizmában és ünneplő fekete ruhában volt.
Biblia volt a kezében, de egyáltalán nem úgy tartotta, ahogy papok az oltár előtt, hanem mint valami szerszámot, amivel dolgozni készül, vagy mint egy darab kenyeret. Vastag ujjai becézve forgatták a biblia hártyalapjait. Ahol megtalálta a ma esti igét, oda beledugta a mutatóujját. Aztán felemelte a
