– Éhesen? Hát várjon, adok reggelit.
– Nem, tudod, hogy nem szeretek ilyen korán reggelizni. Ittam egy kupica pálinkát. Isten veled, majd sietek vissza.
– Most elintézem – mondta, míg átkelt a sárba rakott köveken a túlsó partra. A kutya meg a macska kísérték. – Csak tudjak nyugodtan, négyszemközt beszélni vele. Csak ki ne dobjon, mielőtt szóhoz jutok. – Megtapogatta a belső zsebében a megrakott pénztárcát. Még vagy félóra volta vonat indulásáig, sietett mégis, ahogy hetven esztendőjétől kitellett. A miniszterék háza előtt sunyi mosoly jelent meg az arcán. Legyintett.
– Mit tudtok ti? Én tudom a titkot…
A vasút a városig a Bakony legszebb völgyén vezetett. Bozontos lejtők, magas sziklafalak között, alagutakban kanyargott a füstölgő vonat. Az ablak mellett ült. Halántékát a hideg üveghe
