– Lám, milyen kellemes dolgozószobája van, Kömény barátom.
– Kicsit hideg – mondta Péter –, de most már nem érdemes kályhát állítani bele. Itt lesz a tavasz.
A miniszter kabátban ült a fal mellé állított székre.
– Hát mit szól ehhez az aljassághoz? Valaki elgáncsolta az iskolaügyet. Nem tudom elképzelni másképp, bizonyára visszavonták a kérvényeket.
– Vagy talán elfelejtkeztek az egészről ott a pártban.
A tanácsos elképedt erre a monoton hangon tett kijelentésre.
– Ugyan, Kömény barátom, hova gondol! Rólam megfeledkeztek? Rólam? Ön nem tudja, mivel tartoznak azok nekem.
– Hát szóval akárhogyan történt, de nem sikerült. – Félelmes nyugalommal beszélt a bíró.
– Nem sikerült. Éppen ennek az okát kell felderítenünk a nép előtt, mert különben elveszítjük minden hitelünket. Ennek sikerül
