– Azért, mert a föld az enyém. Amíg én élek, arra olyan cigányfajzat nem teszi rá a lábát.
– Miféle cigányfajzat?
– Cigányfajzat! Aki olyan kódis létére gazdalegénnyel összeadja magát, az csak cigányfajzat lehet. Cigányfajzat. Az anyja is ilyen volt. De az én időmben egy mérő búzát adott az ember az ilyennek. Nemhogy még eszébe jutott volna oltárhoz vezetni.
– Mit mond?! – kiáltott János, és megrázta a földbe szúrt vella nyelét. Majd jóval halkabban:
– Jól tudja, idesapám, hogy meglesz a gyerek. Ha nem ad egy ölnyi földet sem, akkor is elveszem.
– Majd, ha nagykorú leszel, elveheted, ha addig nem jönne meg az eszed. Most csak azt mondom, ha neki nem kell, add a bábaasszonynak a mérő búzát.
Mielőtt János erre felelhetett volna, bejött a szolga. Fogta a velláját, és beleszúrta a felhal
