Mikor a rumot megvette, jól tudta, mért vette. Mikor a rétre letért, jól tudta, mért tért le. Mióta kopaszon megjött, rideg böjti éjszakákon, a kertjük végén, a két nyárfa között állva számtalanszor eltervezte, hogyan emészti el magát. Kellett hozzá a fél liter rum… Most nem gondolta, hogy véghezviszi, úgy hitte, próbát tart csak.
Az út közepén még utoljára kinyújtotta feléje Isten a karját. A két nyárfa között a ködből parányi fekete gomolyag gördült ki. Gurult eléje, mintha szél hajtotta volna. Pedig mozdulatlan volt a táj. A szelet csak várni lehetett a hideg völgy felől. Nem lehetett tizenöt lépésre tőle, mire lábai nőttek. Már nem gurult, szaladt. A fülei legyezték a fűszálakat. Mikor a lábához ért, lehajolt hozzá, megvakargatta a tarkóját, de már minden késő volt. Még néhányat lépet
