– Milyen jó lenne, fiam, ha úgy lenne, hogy magadtól jöttél rá ezekre a dolgokra, és nem a más szájából veszed… Lehet, hogy úgy van. Akkor jól van, minden jól van – tette hozzá kicsit később és halkan.
Dezső a zsebéből egy frissen nyomott folyóiratot húzott elő, letette a beteg elé a paplanra.
– Látja, ennek a folyóiratnak én vagyok az egyik szerkesztője, de ez még csak a kezdet.
A pap felnyitotta a folyóirat címlapját, de csak félig. Aztán úgy járt a keze a papíron, mintha egy gyerek arcát simogatná. Kinézett messze a szemben levő ablakon.
– Te – mondta –, hogyan lehet, hogy Gül Baba rózsákat nevelt ezen a dombon, hisz én csak sziklákat látok. Én kövirózsákat ültetnék oda.
Hallgatott egy darabig, aztán újra kezdte.
– Mit gondolsz? Igaz lehet az, vagy csak legenda, hogy egyszer, miko
