– Istenem, hát teljesen megőrültem? – teszem a homlokomra a kezem. – Mi a fenét beszéltem én itt összevissza?
Truman végre nagyot sóhajt.
– Ó, Mick… Én értem. Hidd el, én pontosan tudom, mi van veled. Hiányzik neked a húgod. Halálra aggódod magad miatta. Ilyenkor nem tud az ember tisztán gondolkodni.
– Kacey meg nyilván kinevet – húzom el a szám. – Az is lehet, hogy meglógott egy új fiúval. És most mind a ketten rajtam röhögnek. Ahányszor eszükbe jut, milyen megszállottan kutatok utána, nem tudják megállni, hogy el ne röhögjék magukat.
Megcsóválom a fejem. Talán még soha életemben nem csalódtam ekkorát magamban. Például azért, mert nem én jöttem rá, hogy Mulvey a tettes. Vagy azért, hogy még akkor sem ismertem rá, amikor csúfondárosan a képembe nevetett. És mert engedtem, hogy az érzel
