Nem kell folyton mindenért harcba szállni, csitítgatom magam.
Végigmegyek a folyosón. Thomas szobájának zárva az ajtaja. Ha mégis elaludt, nem akarom fölkelteni.
A fürdőszobaajtó is zárva. Megállok előtte és fülelek. Már eltelt talán fél perc is, de sem a folyó víz hangját, sem más neszt nem hallok odabentről.
Végül aztán halkan bekopogok.
– Bethany? – szólok suttogva. – Miután nem érkezik válasz, a kilincsért nyúlok, és résnyire kinyitom az ajtót. – Bethany? – kérdem újra.
Végül határozott mozdulattal benyomom az ajtót. Senki sincs odabent.
Megperdülök. Benyitok a szemben lévő ajtón. Thomas szobájába. Az ágynemű elöl, de üres a szoba.
Most már hangosan kiáltozni kezdek.
– Helló! Thomas! Bethany!
Nem jön válasz.
Berontok a saját hálószobámba, aztán onnan is kifordulok, visszaszal
