Siratófal I. kötet

Chapter 3

2.

Miközben a szomszédok és Rabóék Iványi Márton sorsát, jövőjét tervezgettek, a fiatalember bezárkózott a szobájába, és egy kölcsönkért gyalupadon remekművek születtek. Intarziás cseresznyefa hálószobát és még csodálatosabb konyhabútort készített. A ház lakói irigykedve, elismerően bámulták a remekműveket. Egyik délután Margitka is bekopogott hozzá. Csak állt és bámult, az elragadtatástól szinte elállt a lélegzete. Kipirult arcát a boldogan mosolygó Mártonra emelte.

– Tetszik. Margitka?

– Ó, Márton – pihegte a lány. – Én még ilyen szépet nem is láttam. Csodálatos. Ha édesapám ezt meglátja.

– Akarja, hogy megmutassam neki is?

A lány bólintott, és bátortalanul azt mondta:

– De ne most. Majd… Olyan jó így magával lenni. Leülhetek?

– Persze, Margitka, üljön csak le. – Hirtelen eszébe jutott: a szomszédok látták, hogy a lány bejött hozzá, most bizonyára a függönyök mögül leskelődnek, és a jó fene tudja, hogy mi mindenre gondolnak. Az egyik fotelhoz vezette a lányt, leültette.

– A szomszédok, Margitka – mondta zavartan –, a szomszédok látták, hogy…

– Nem baj – mondta a lány halkan, és a férfi kezét az arcához szorította. – Mindenki tudja, hogy szeretjük egymást. – Hirtelen megcsókolta a férfi inas kezét. Márton zavarba jött. Most aztán akarata ellenére olyan helyzetbe került, amiből a jó ég tudja, hogyan keveredik ki. Megérezte: ha engedne a lány ki nem mondott kívánságának, abból világraszóló botrány lenne. Margitka közben türelmetlenül várta, hogy történjék már valami. Mártonban is felébredt a vágy, csak nagy nehezen tudott uralkodni magán.

– Margitka – mondta száraz hangon –, jobb lesz, ha azonnal elmegy. Menjen el, mert én nem állok jót magamért.

– Hát nem szeret? Nem tetszem magának?

– De igen. Nagyon tetszik. De Margitka, énnékem menyasszonyom van. Én nem akarhatok magától semmit sem. Ha nem lennék vőlegény, egy pillanatig sem haboznék. Még feleségül is venném.

Margitka elsápadt. Úgy érezte, hogy becsapták őt. Becsapták és megalázták. Kiszolgáltatta magát, nevetségessé vált. Szégyellte magát. A szerelem, amely lassan és szívósan érlelődött meg benne, most pillanatok alatt gyűlöletté alakult át. Felállt. Márton meg akarta fogni a karját, de a lány elvonta.

– Ne haragudjon rám, Margitka – mondta szelíden.

A lány résnyire vonta össze szemét. Könnyei kicsordultak.

– Legyen átkozott – súgta szenvedélyesen. – Legyen átkozott, Iványi Márton.