Harmincnegyedik fejezet CatherineLeigh felvágta tizenkét tökéletesen egyforma négyzetre a tálban sütött csirkés enchiladát. Leült John mellé, és fáradtan fújtatott.
– Káprázatosan fest – dicsértem meg.
Szemből rám mosolygott.
Elliott áthajolt egy ünnepi asztaldísz felett, amiben fehér gyertya volt, műhó és néhány fenyőtoboz ékesítette, hogy kivegyen nekem egy darabot. A tányéromra tette a tortillából, szószból, csíkokra tépett csirkesültből és avocadóból álló finomságot, aztán sorban tálalt a nagynénjének, a nagybátyjának és a tőle jobbra ülő anyjának is.
– Ha ízlik – mondta Elliott, miután saját magának kitett két darabot –, emlékeztess, hogy elkérjem Leigh nénitől a receptet, mielőtt elmegyünk.
– Többes számban? – vonta fel a szemöldökét Kay.
– Főiskolára vagy utazgatni – tömött be
