Harmincötödik fejezet CatherineElliott üresbe tette a váltót, a Chrysler Mrs. Mason felhajtóján állt. Látni lehetett a garázsajtó kis ablakain át, és bár sehol sem égett a villany, megnyugtatott a tudat, hogy odabent vár.
Elliott összefonta az ujjainkat, aztán az ajkához emelte a kezemet.
– Köszönöm a mai napot. És ezt – kocogtattam meg a dobozt, amiben a bekeretezett kép volt.
– Tetszik? – kérdezte.
Bólintottam. – Te csak holnap kapod meg.
– Így helyes.
– Semmi különös.
– Semmit sem kellett volna venned nekem. Mikor látlak?
– Dél felé? Jaj, istenem.
– Mi az?
– Nem vettem Mrs. Masonnek semmit.
– Nem csinál belőle ügyet, Catherine!
– De nekem vettek ajándékot.
– Ki a többes szám?
– Mr. Mason áthozott ajándékokat. Jaj, istenem! Rémes vagyok. Készíthettem volna neki ma valamit.
