Harminchatodik fejezet ElliottMavis tekintete ellágyult, amikor rápillantott a felpüffedt csuklójára erősen kulcsolódó ujjaimra. Megpróbálta felém lendíteni az ütőt, de elkaptam, és kicsavartam a kezéből. Másodpercekkel korábban még sokkal erősebb volt. Olyan erős, mint a nagybátyám, John.
– Tegye le! – mordultam rá.
Mavis kirántotta a kezét a markomból, és a lefogott kezét a melléhez szorította.
– Hogy mered! Mars innen! Kifelé a házamból! – kiabálta Mavis, és pár lépést hátrált.
Catherine úgy nyújtotta felé a kezét, mintha egy megvadult állatot próbálna lecsitítani.
– Anya? Minden rendben.
Mavis leguggolt az alagsor sarkába, átfogta a térdét, és nyöszörögve hintázott.
Catherine letérdelt az anyja elé, és kisimította Mavis göndör haját az arcából.
– Minden rendben lesz – mondta.
