Harminchetedik fejezet CatherineEgyedül üldögéltem Youngbloodék vendégszobájában. A lambériázott falon Leigh-nek a családtagokról festett, fehérkeretes portréi lógtak. A széles ágyat érintkező körök mintáját követő ágytakaró borította. Egy antik tükrös fa öltözőasztal állt a fal mellett.
Olyan szagom volt, mintha tábortűz mellett ültem volna. Bár Leigh felajánlotta, hogy zuhanyozzak le, én mégis visszautasítottam. A Juniper leégése váratlan lezárás volt, és különös nyugalom szállt meg, valahányszor levegőt vettem. Anya már sosem mehet vissza. Nekem sem kell visszamennem. Szabadok voltunk.
Rövid kopogás hallatszott az ajtó felől, ami visszarántott a jelenbe. Pislogtam egyet.
– Szia! – mondta Elliott. A haja még vizes volt a zuhanyzástól. Agyonhordott pólót és kosaras sortot viselt, és me
