Epilógus CatherineAnya az asztal túloldaláról fürkészte Elliottot. Anyán khaki overall volt, aminek zsebére egy fekete számsort pecsételtek. A terem nyolcszögletű volt, mindkét felében egy-egy nagy ablakkal. Negyven-egynéhány narancssárga műanyag széket toltak be a körben elhelyezett hét asztal körül. A legtöbbnél nem ült senki. Egy másik asszony ült az egyik asztalnál egy másik párral, és egyre izgatottabb lett.
– Mennyi ideig leszel távol? – kérdezte anya.
– Hétórányira vagyunk csak. A szünetekben hazalátogatok – mondtam.
Hátranézett Carlára, a női őrre, aki az ajtó és az ételautomata között állt.
– Kértek valami harapnivalót? – kérdezte Elliott, és felállt. – Mindjárt hozok – mondta. A széke hangosan csikorgott a kövön, amikor hátratolta, hogy felálljon. Átment a termen, köszönt az
