Huszonkettedik fejezet CatherinePislogtam, amikor a buszok bekanyarodtak a parkolóba. Nyújtózkodtam, és hallottam, hogy mögöttünk is mozgolódik a csapat. Lesorjáztunk a buszról. Elliott éppen megfogta a kezem, amikor Mrs. Mason megállított minket.
– Értesítsetek, ha édesanyád bármire is kíváncsi a ma estével kapcsolatban, rendben? Küldetek haza egy levelet Mr. Thorntonnal. És ha még mindig bántja valami, akkor Mr. Thornton fel is hívhatja.
– Rendben lesz – nyugtattam meg.
– Biztos? Ha felzaklatta ez az egész, Catherine…
– Biztos. Köszönöm, Mrs. Mason. Jó éjt.
Mrs. Mason rám mosolygott, aztán Elliottra, majd Peckham edzővel kezdett beszélgetni.
Elliott egyenesen a kocsijához kísért. A dermesztő esőtől nedves volt a föld, a pocsolyák, amiken Elliott átemelt, mintha tollpihe lennék, vis
