Huszonegyedik fejezet ElliottSammel Madison és Catherine mögött két sorral ültünk. Olyan sötét volt, hogy az ülés fölé magasodó fejük körvonalát is alig láttam. Eleinte kinéztek az ablakon, meg egymás felé fordultak beszélgetés közben, aztán tudtam, hogy Catherine mikor szundított el, mert a feje ide-oda ringott, míg végül megállapodott Madison vállán.
Félig csalódottnak, félig becsapottnak éreztem magam. Sokkal kényelmesebben aludt volna Catherine a vállamon.
– Hé – bökött meg Sam. – Még nem bámultad eleget?
Halkan felnevettem, és megráztam a fejem. Mi tagadás, Sam így is tudta, hogy teljesen belebolondultam ebbe a lányba. A busz keserves lassúsággal haladt, és egyre nehezebben viseltem, hogy ilyen közel vagyok hozzá, mégsem tudok beszélgetni vele. Az iskola is elég nehéz volt, de ez m
