Huszonnegyedik fejezet CatherineHétfőn az utolsó csengetés után összeszedtem a holmimat, és a szekrényemhez mentem. Cruz nem jött suliba, Minka rám sem nézett a közös óráinkon. Mintha egy más univerzumban lettem volna. Egy hete még nem tudtunk úgy végigmenni a folyosón, hogy valaki ne kereste volna Elliott társaságát. Most olyan kíváncsi vagy undorodó tekintetek kísérték, mint amik engem szoktak.
Elliott hallgatott, míg a Juniperbe nem értünk, de a keze az enyémen nyugodott, néha meg is szorította, amikor feltételezésem szerint olyasmire gondolt, amit nem akart hangosan kimondani.
– Köszönöm, hogy hazahoztál – mondtam, amikor a széllel küzdve kinyitottam az ajtót. – Jól vagy?
– Miattam ne aggódj, jól vagyok. Edzés után sietek vissza.
Becsuktam az ajtót, ő pedig feltartotta a kezét a me
