Huszonötödik fejezet ElliottVigyáztunk, hogy ne csapjunk nagy zajt, míg elhelyezkedtünk éjszakára. Catherine-nek igaza volt abban, hogy a Juniper kísérteties hely. Olyan gyakran ismétlődtek a hangok, amiket a ház adott ki, hogy úgy tűnt, mintha a falak, a csövek, a padló és a ház alapja mind kommunikálnának.
Újra meg újra elképzeltem, mit tennék, ha valaki belépne az ajtón. De még az elképzelt legrosszabb változatok sem voltak ijesztőbbek annál, mint amit Catherine mondott. Már legalább kétszer kimondta hangosan, vagyis többször foglalkozott vele gondolatban is. Arra gondolt, hogy túlságosan különbözünk, és ami vele történik, az olyan irtózatos, hogy mi nem tudjuk leküzdeni, és kénytelen szabadulni tőlem, hogy megvédjen. Egyszerűen nem voltam hajlandó eddig ezt tudomásul venni, de minél j
