Huszonhatodik fejezet CatherineA középiskolánk folyosói nagyon csendesek voltak kedden. A diákok fáradtnak látszottak, és eleinte mindezt a felhős égnek és a hidegnek tudtam be. De valami más is betört a hidegfronttal. Csak még nem tudtunk róla.
Egy iskolai kisegítő jelent meg az ajtóban, a haja répavörös és göndör, a bőrén több volt a szeplő, mint a fehérség, és elsősként máris kihívóan viselkedett, de ma nem látszott az arcán a többévnyi ugratás és zaklatás, inkább aggodalmasnak tűnt, amikor az üzenetet a tanár asztalára tette.
– Tatum? – kiáltotta Miss Winston. – Az irodába hívatnak.
– De a dolgozat… – vitatkozott.
– Szedd össze a holmidat! – nézett le Miss Winston a kezében tartott papírra. – Most rögtön.
Az üvegfalon át láttam, hogy egy másik kisegítő Anna Sue-t kíséri. Nála volt
