Tizenegyedik fejezet CatherineAz ajtó előtt megreccsent a padló. Amikor felfogtam, mi az, kipattant a szemem, és addig pislogtam, amíg hozzászokott a szemem a sötéthez. Az alul beszűrődő folyosói fényt egy árnyék takarta el. Vártam, és azon töprengtem, ki állhat éjnek idején, némán a szobám előtt.
Elfordult az ajtógomb, kattant a retesz. Lassan kinyílt az ajtó. Mozdulatlanul feküdtem, mialatt léptek közeledtek az ágyamhoz, és a fölém tornyosuló árnyék egyre nagyobb lett.
– Szent ég, Catherine! Szarul nézel ki.
– Aludtam – morogtam. Felültem, kilendítettem a lábam az ágyból, és megdörzsöltem a szemem. Még homályosan láttam, de tudtam, az unokatestvérem, Imogen érkezett meg az éjszaka folyamán. Meg sem várta a reggelt, hogy sértegetni kezdjen. – Hogy vagy? – kérdeztem meztelen lábfejemet
