Ötödik fejezet ElliottAnya? Anya? – Catherine arca olyan kifejezésbe torzult, amilyet még nem láttam rajta, miközben felszaladt a verandalépcsőn. Eltűnt a házban, én meg azon törtem a fejem, kövessem-e.
Az ösztöneim azt súgták, hogy menjek utána. Elindultam, de egy rendőrtiszt a mellkasomnak feszítve a tenyerét megállított.
– Családtag?
– Nem. A barátja vagyok. Catherine-é.
– Kint kell várnia – rázta a fejét a rendőr.
– De… – A tenyerének feszültem, de az ujja a bőrömbe vájt.
– Azt mondtam, itt várjon. – Dühösen meredtem rá, őt azonban nem igazán érdekelte, csak halkan felnevetett. – Te biztos Kay Youngblood gyereke vagy.
– És? – vágtam oda.
– Elliott? – Anya a járdán állt, és a két tenyeréből tölcsért csinált a szája mellett. – Elliott!
Visszapillantottam a házra, aztán a fekete
