Hatodik fejezet CatherineA kertkapu rozsdás zsanérja nyikorogva jelezte, hogy hazaértem. Még csak két hete tartott az utolsó év, de már fájtak a csontjaim, és úgy éreztem, annyira tele a fejem, hogy mindjárt szétrobban. Végighúztam a hátizsákomat a porban az egyenetlen, töredezett kerti úton, ami a verandához vezetett. Elmentem a lerobbant Buick mellett, ami az enyém kellett volna legyen a tizenhatodik születésnapomon, és térdre estem, amikor a cipőm orra beakadt a betonba.
Elesni könnyű. Felállni annál nehezebb.
Lesöpörtem felhorzsolt térdemet, és az arcom elé kaptam a kezem, amikor egy forró szélroham fájdalmasan a lábamnak vágta a homokot, és a szemembe is jutott belőle. Megnyikordult fent a tábla. Felnéztem, és figyeltem, ahogy ide-oda leng. A kívülállóknak ez volt a Juniper Vendégfo
