Egyhangúan teltek a napok, s én az alkalmas pillanatra vártam, hogy valami keveset törlesszek az adósságomból.
Aztán ez az alkalom is elérkezett.
Vasárnap délelőtt volt. A nyitott ablakon beszökött a korai nyár melege. Anyám takarított, én pedig az ablakra könyökölve a Dunát bámultam. A rádióban Flack János beszélt. Hátrafordultam. Anyám a fotelban ült, abbahagyta a takarítást, a portörlő rongyot az ölébe ejtette, és átszellemülten hallgatta szerelmének fejtegetéseit a szocialista erkölcsről. „Ismerek egy özvegyasszonyt – mondotta Flack –, aki gyermeke nevelése, jövője érdekében…” – Nem bírtam hallgatni, a készülékhez léptem és kikapcsoltam.
Anyám csodálkozva nézett rám.
– Miért kapcsoltad ki? – kérdezte.
– Mert unom ennek az alaknak az albérleti süketelését. – Tudatosan beszéltem zsa
