Pólya tanár úr egy szóval sem említette a jelenlegi helyzetet, de mindannyian tudtuk, hogy a máról beszél, a kiskirályok alatt Tamás apját értette, aki abban az időben pártfunkcionárius volt.
A hatás nem maradt el, mert a történelemóra végén röpködtek is az alattomos megjegyzések Tamás felé.
Engem nem hoztak lázba Pólya tanár úr szavai, nem lelkesítettek fel, nem keltettek bennem különös érzéseket. Színjáték, komédia – állapítottam meg. Délután azért elmeséltem Máriának.
– Pojácák, kölyök – mondta Mária. – Nem meggyőződésből szónokolnak.
Elgondolkodtam. Azért mégsem lehetséges az, hogy mindenki színészkedjen. Tamás apja például csupa alakoskodásból verette ki a félszemét annak idején a csendőrökkel? Vagy Tamás? Lám, a fiú is milyen szilárdan kitart álláspontja mellett.
És felmerült be
