Máriára gondoltam, aki előzőleg felhívott telefonon, és szinte rám parancsolt, hogy ne mozduljak ki a lakásból.
Anyám másnap felhívott a Parlamentből. Mint mondotta, Flack János „titkárságán” dolgozik. Gépkocsit küld értem, és arra kér, azonnal menjek be hozzá.
– Nem megyek – mondtam. – Engem nem érdekel ez a bohóckodás.
– Te cirkusznak nevezed történelmünk legdicsőbb harcát?
– Ugyan – válaszoltam keserű gúnnyal –, ne játszd meg magad, nem vagy te vásári kikiáltó.
Egy óra múlva otthon volt.
– Miklós – mondta most már egészen más hangon. – Nagyon kérlek, hallgass meg. Tudom, vétkeztem ellened mint anya, eltitkoltam Vazulhoz, Jánoshoz fűződő szerelmemet, de ezzel az anyák nem szoktak dicsekedni. Fiacskám, ezért nem neked, istennek vagyok felelős. Irántad érzett szeretetem nem lett szeg
