– Volt vidéki garnizonokban is?
– De még mennyire, azok voltak életem legcsodálatosabb évei. Anyagilag kitűntem társaim közül, pénzem bőven volt, gond nélkül éltem. Legényem jó képességű alföldi gyerek volt, két arab telivér hátaslovamat a surai tenyészetből hozattam, én törtem be őket Istenem, ha visszagondolok a vidéki garnizonokra, még most is meleg hullám önti el a testemet. Galícia, gyönyörű lengyel és zsidó lányok, asszonyok. Bálok, kártyapartik, magánmeghívások, titkos találkozók, lóversenyek. Dicsekvés nélkül mondhatom, a társaságban engem kézről kézre adtak, nemcsak azért, mert apám ellentengernagy volt és a császári udvarban jól ismerték, hanem azért, mert jó sportember, jó lovas, vívó és táncos voltam. Meg persze azért is, mert gazdag voltam. Szégyellem bevallani, de mégsem hal
