– Aheverőre fektettem, aztán végigcsókoltam a testét. Az izgalomtól majd szétrobbantam, de amikor rá akartam feküdni, mint egy angolna kisiklott az ölelésemből, és komoly, eltökélt tekintettel felszólított, hogy imádkozzunk.
– Mit csináljunk? – Azt hittem, hogy vagy ő, vagy én, vagy mindketten meghülyültünk. Ott vagyunk anyaszült mezítelenül a gyönyör kapujában, és Rachel hallatlan nyugalommal azt követeli, hogy imádkozzunk. El tudja képzelni, atyám, hogy mit éreztem akkor? Ráadásul arra gondoltam, hogy a barátaim a másik szobában most milyen jót röhögnek rajtam. És akkor eszembe jutott a fogadás. Nem veszíthetem el, mert három majorság értéke végül is nem kis pénz, amit csak úgy, mellényzsebből, legfeljebb a herceg Esterházy tudna kifizetni. Erőt vettem magamon, és angyali türelemmel így
