– Értem, főispán uram. – Vilmos atya felült az ágyán. – De én nem azt kérdeztem, hogy milyen háborús élményei voltak és milyen érdemeket szerzett a Vörös Hadseregben, hanem azt, hogy mikor nősült meg. Érti, hogy miért érdekel?
– Nem értem.
– Maga fiatal korában megfogadta, hogy sohasem fog megnősülni, s lám, tizenkilenc januárjában mégiscsak megnősült. Így van?
– Igen! – hallatszott Simándy halk, rekedtes hangja –, de erről nem akarok beszélni.
– Ahogy gondolja, főispán uram, akkor viszont aludjunk. Imádkozni fogok magáért, és természetesen a fiáért is. Jó éjszakát!
– Jó éjszakát!
Simády Péternek minden oka megvolt rá, hogy ne beszéljen házasságáról. Ebben az ügyben még hetvenéves korában sem mert szembenézni önmagával.
Harminchat éves volt, amikor 1919. január elsején két huszártis
