– Az apám kalaposmester. Az Iskola utcában van műhelye. Anyám nem dolgozik. Én tavaly érettségiztem, most keresek állást, de eddig még nem sikerült elhelyezkednem.
– Ezt elhiszem – mondta az őrnagy –, nehéz napokban élünk, és még nehezebb napok következnek. – Újból havazni kezdett – Ez a forradalom nagyon megnehezíti az életünket, órák alatt ezrek váltak koldusszegénnyé.
– Tudom! – helyeselt a lány. – Drága apám is elvesztette minden vagyonát. Megtakarított pénzét hadikölcsönbe fektette.
– Szomorú. – Az őrnagy gyengéden megszorította a lány kezét. A fiáker az Olasz fasorból befordult a Trombitás útra, és rövid idő múlva megállt egy villa előtt. Piroska elbűvölten nézte a daliás, udvarias férfit. Ilyen férfiról álmodozott kislánykora óta, és nemcsak ő, hanem osztálytársnői is. A kislány
