– Ne tréfáljon! Csak nem gondolja, hogy itt maradok! A szüleim halálra rémülnek, ha ebédre nem mennék haza. Meg aztán mit szólna a felesége, ha itt találna.
Simándy felnevetett.
– Két kérdésre kell válaszolnom – mondta. – Az egyik: Mit szólnának szülei, ha délig nem menne haza? Nos, kedvesem, ír néhány sort az anyjának, mondjuk azt, hogy a templomba menet elcsúszott, kificamodott a bokája, de ne nyugtalankodjon, jó kezekben van, surai Simándy Péter huszár őrnagy lakásán ápolják, mert ezekben a napokban a kórházak túlzsúfoltak. Holnap reggel hazaviszik. A levelet eljuttatom a szüleihez. A második kérdés: Nőtlen vagyok-e? Igen! De évek óta keresek egy lányt, akit feleségül vehetnék, aki gyereket szülne nekem, mert nem szeretném, ha a surai Simándy család kihalna. – Felemelte a lány aranypi
