– Nem kell finoman! Csináld csak vadul! Érezni akarom, hogy bennem vagy, hogy az enyém vagy, legalábbis ma egyedül csak az enyém…
– A tied vagyok. Persze hogy a tiéd vagyok, nem volt az életemben ilyen nő, pedig volt jó néhány… Utánozhatatlan vagy… – Egyszerre jutottak a mámor csúcsára, aztán kezdték elölről.
Így ment ez kora délutánig, rövidke pihenőkkel, közben hideg sültet ettek, vörösbort ittak rá, de néhány pohárkával felhajtottak az ízes barackpálinkából is. Aztán megfürödtek a hatalmas kádban, és a késő alkonyatban lelkifurdalás nélkül várták vissza a kirándulókat.
– Jó volt? – kérdezte az asszony, és megcsókolta az őrnagy arcát.
– Égetni való boszorkány vagy. – Az ölébe húzta az asszonyt. Szenvedélyesen csókolóztak, a férfi kigombolta az asszony blúzát, kiszabadította két hatal
