– Tévedsz, kedvesem – Piroska kiitta poharából a bort, bátrabb, magabiztosabb lett. – A férfi valóban te vagy, el kell ismernem, de nő létemre én is vagyok valaki.
– Hát persze, nő vagy, akit eltartok, akinek kielégítem az igényeit, óhajait, és Istenemre mondom, azt meg is teszem.
– Dicsekedsz?
– Csak a tényeket sorolom fel. És amit mondtam, azt vedd úgy, mint a szentírást.
– Csapongsz. Már megint nem tudom, hogy miről beszélsz. – Piroska egyre határozottabb lett.
– Akkor megismétlem! Azt mondtam, ha bebizonyosodna a terhességed, akkor a magzatot el kell vetetni!
– Drágám – mondta az asszony, s hangjából enyhe gúny érződött ki –, te vagy a férfi ebben a házban. Ezt elismerem, de a gyereket az akaratom ellenére nem vetetheted el. A gyerek ugyanis az enyém.
– Csak nem azt akarod monda
