Meleg nyári nap volt, az őrnagy kinyitotta a kastély könyvtárszobájának az ablakait, hogy legyen némi hűs levegő. Az íróasztalra kiterített térképet tanulmányozta, amikor a gróf belépett és előírásszerűen jelentkezett.
– Örülök, hogy látlak, Henrik! – köszöntötte Simándy, miután a segédtisztje, Bogdán Mihály hadnagy kiment. Kezet fogtak, megölelték egymást. – Ülj le, és fújd ki magad! -mutatott a fotelra Simándy. – Valami innivalót?
– Bármit, csak adj valamit, megszomjaztam! – mondta a kövér gróf. – Szinte megállás nélkül lovagoltam. De ha van valami erős pálinkád, kezdésnek azt innék.
– Van itt minden, Henrik! Jankovichéknak arra sem maradt idejük, hogy kiürítsék a kastély éléskamráját és pincéjét. Ez igazi kisüsti barackpálinka, van vagy hatvanfokos, tölthetek?
– Ne fáradj, Péter, ki
