– Az Ilka major gazdatisztje – szólt közbe Simándy, és maga előtt látta az ötvennyolc éves, tagbaszakadt öreg katonát, aki hűséges, megbízható embere volt apjának.
– Igen, úgy van! – helyeselt Ravensbruck. – Már emlékszem. Mikó kereste fel apádékat, és mondta el, hogy mi történt a kastélyban. Szerencsére őt nem fogták el.
– Apámékat is háborgatják?
– Erről nem tudok. Nem mondták, és ahogy láttam, a lakásban nem voltak idegenek.
Simándy foga megcsikordult, arca szinte eltorzult a magába fojtott indulattól.
– Ha elkaphatnám azt a Szamuelyt, azt hiszem, megemlegetné a magyarok istenét. – Elnyomta a szivarját, ujjai az idegességtől remegtek, amikor konyakot töltött a poharába.
– A feleségemet felkerested?
– Hát persze hogy felkerestem. Mária úgy gondoskodik róla, mintha a lánya lenne. D
