– És az embereid hol vannak? – kérdezte Simándy Mártonffytól.
– Végül is nem jöttek. Azt mondták, elég volt nekik a háborúból, ha összeomlik a front, akkor hazamennek, de nem kezdik elölről a harcot a másik oldalon.
Az őrnagy bólintott, aztán a tisztekre nézett:
– Uraim, indulhatunk? – Simándy úgy látta, társai nem túl lelkesek. Lehet, hogy fáradtak, nem aludták ki magukat, de az is lehet, hogy a bizonytalan jövő izgatja őket. Talán azt latolgatják, hogyan fogadják őket a Szegeden szervezkedő tisztek, hiszen köztudomású, hogy Simándy őrnagy ezrede a Vörös Hadsereg kötelékében harcolt. A Tiszától mintegy tíz kilométerre, de azzal párhuzamosan lovagoltak, elkerülve a nagyobb településeket. Tudták, hogy a védekező vörös csapatok a Tisza partján ásták be magukat, de arra már nem volt erejük
